Kelebi Kiss István verse: Tárgy-érintés-hely
ez a te módszered bezárkózol
kulcs retesz lakat a lelken
vendégként ülsz magadban
de sorsod megteríthetetlen
amit szeretnél párás ablak
pedig kívánnám tudni mi lehet
kívülről nézlek és találgatom
a tárgyat az érintést helyet
vándor vagyok vagy lettem újra
kopogni büszke próbált út-tudó
nem búcsúzom nem érkezem
vagyok mint némák reménye
a szó
Új hozzászólás írása: