Úgy gondolom, hogy egy szinház létrehozása, fenntartása, müködtetése hatalmas feladat és hatalmas teljesitmény is egyben. Idegen kultúrában magyar nyelven még nehezebb.Ez a munka olyan elkötelezettségrõl tesz tanuságot, ami mindenképpen tiszteletre méltó és nem csökkentik az értéket az esetleges súrlódások, vagy véleménykülönbségek. Sõt még magasabbra emelik, hangsúlyosabbá teszik a kijáró tiszteletet, hiszen mindezek ellenére 15 évig müködött a szinház. Képviselve a magyar szót, a magyar kultúrát. Kultúrtörténeti jelentõsége, egyedisége fennmarad mindenképp.Nagy kár, hogy már nincs.Mindig lesz magyar ember, aki érdeklõdéssel fog fordulni ezen idõszak iránt. S ezért már megérte
Változatlanul érdeklõdéssel tölt el, hogy hogyan is alakult a szinház története.

Tudod 36 éve élek itt, ami már több mint az eddigi életem fele, de egy pillanatig sem szakadtam el szülõhazámtól s attól szugerációtól ami szinházhoz, mûvészetekhez köt. Egy nagy tanulságot azonban nehezen dolgoztam fel. Nekem 3 féle ember van. 1 Aki értékeli amit csináltam, a másik aki irigy és tehetetlenségében ellenséges, és vannak a közömbösek. Bár õket is 2 csoportba lehet osztani, az egyik akik inkább mûveletlenek, a másik aki a community kicsinyessége, miatt nem teszi ki magát a primitiv támadásoknak. Pontosan lemérhetõ kanadai magyar életem folyamán, hogy a fenti megállapitások abszolute realisak.
Amikor idejöttem volt egy Magyar Szinház, ami csak annyiban hasonlitott a hazai szinházakhoz, hogy itt is felment a függöny. De fontos volt még akkor is ha 3 vagy 4 produkció került bemutatásra. Kertész Sándor, aklétrehozta 56 után, aki igazgatta szinész volt otthon is. Jelentkeztem nála, mert hiányzott a szinház. Sok jü szerepet kaptam és amikor 1987-ben a kisöreg 30 év után becsukta a szinházat én õsszel megnyitottam az én szinházamat. 15 évig csináltam. Jártunk otthon a Pillantás a hidról cimû Miller drámával. Voltunk Erdélyben, Szlovákiában és szülõvárosomban Zalaegerszegen is. A magyar szinháztörténetben ez volt eddig az egyetlen alkalom, amikor Amerikából egy magyar anyanyelvû szinház megjelent.
Már többször leirtam mindezt, de most Neked szánom Gyertyafény a kedvességedért, Annyit még el kell mondanom, hogy az én szinházam úgy müködött, hogy mindig hazai mûvészekkel volt megerõsitve. Fantasztikus hatása volt és a nézõtéren 600-tól 1200-ig ültek a nézõk.
Emellet volt 2 újságom, egy ideig rádió mûsorom és többször volt TV mûsorom. Ma is TV mûsorom van. Ha megakarod nézni üsd be www.kmtv.ca honlapot ott megtalálod mit csinálunk.
Köszi mégegyszer a kedves soraidat.

1962 szeptemberben voltam elõször immár szinészként a szinpadon Gyõrben. Az igazi cimû Vécsey féle zenés vigjátékban ami arról szólt, hogy egy házaspár - tanárok - élik a maguk mindennapi életét és a feleség arról álmodik:
Mi lett volna ha a férje tácdalénekes
Mi lett volna ha a férje hires focista
Mi lett volna ha a férje orvosprofesszor lett volna.
Ez 3 figura, 3 helyzet, 3 felvonásban.
Én az igazi férj - tanár - kedvenc növendéke voltam és meg akartam oldani a feleség gondját. Tudnod kell akkor volt új tánc a twist és én fiatal koromban a kilóim ellenére repkedtem a szinpadon. Van egy ,,házibuli,, a tanárnál és ott domboritottunk. Most gondolom nem hiszed, de volt olyan este, hogy háromszor táncoltam újra a twistet. Sokáig éltem ebbõl a sikerbõl.

A Torontó Magyar Szinházba már komoly szinházi múltal kerültem és a szinház igazgatója, Kertész Sándor - életember elõször egy zsaroló ügynököt osztott rám. A III felvonásban már fütyült a közönség amikor bejöttem. Istenem de szép is volt.
Aztán jött a Kertész búcsúja 1987-tavasszal s én õsszel megnyitottam a Torontói Magyar Szinházat - ugyanis a Kertész szinházát Mûvész Szinháznak hivták ahol vagy 10 évet játszottam.

Az én szinházam 1987 október 26-án nyitott A néma levente cimû Heltai darabbal a Császár Angéla fõszereplésével. Komoly nagy siker volt. Tekintettel arra, hogy pénzem nem volt, igy ráfizetni nem tudtam. Tehát ez volt a legfontosabb szempont nem lehet ráfizetni. A szinház 15 évig egzisztált. Sok olyan elõadás volt ahol egy fillért nem kerestem, de soha nem fizettem rá.
Ebben a sorozatban a Hegedüs a háztetõn volt a legnagyobb siker 1100 nézõvel. De nem panaszkodhatta a János vitéz, a Marica grófnõ avagy az örök Csárdáskirálynõ után sem. Voltak ,,én,, elõadásaim, mint pl a Pillantás a hidról, Anna Frank naplója, Hyppolit a lakáj, My fair Lady stb... Szinte minden elõadásban volta vagy voltak pesti vendégek.

Hát talán ennyi, kedves Gyertyafény.

Az én generációm sietett megszületni, hogy nehogy lekésse a II.Világháborut. Hamar megtanultunk félni és ma is az orrunkban hordjuk az óvóhelyek áporodott levegõjének a szagát. Az én generációm sorba állt, húsért, zsirért, kenyérért... Az én generációm megtanulta a Mint a mókus fenn a fánt és az én generációm már lõtt 1956-ban. Az én generációm meritett a nagykondérból amit gulyáskommunizmusnak hivtak.
Az én generációmból sokan voltunk, akik egy nylon szatyorral újrakezdték az életüket és hamar megtanulták a kirakatokba tett ,,Diswasher Wanted ,, tábla mit jelent.
Az én generációm ma is gyorsan eszik, az én generációm megtanult könnyezni bánatában is és örömében is. Ma is itt is az én generációm a legaktivabb és õrzi nyelvét, kultúráját és ehhez voltam én a Nemecsek... Tettem a dolgom.
Ezen az úton az ember termeli az ellenségeit. Ohatatlanul valakiknek az útjába kerül, mások meg irigyek a másik sikerére. Nekem van ebbõl is abból is. Cipelem magammal. Rosszul esik, de nem haragszom még azokra se akik szándékosan rugtak belém. Azt a csomagot õk vigyék, nekem elég a magamé.
Májusban bajban voltam. Nagy bajban. Kórházba kerültem és 2 napig kómában feküdtem és amikor kinyitottam a szemem feleségem mosolygós tekintetét láttam és ott állt az ágyamnál a fiam. Nem értettem mi történt velem, hisz semmire nem emlékeztem. Le voltam kötözve, beszélni nem tudtam. A fiammal azonnal megértettem magam. A szemünkkel beszélgettünk. Megértette, hogy szabaditsák ki a kezemet és adjanak papirt irni akarok, ha már beszélni nem tudok. Az elsõ mondat amit leirtam: Levittétek a videotapet a TV állomásra? Köszönöm Önöknek az elismerést. Ennek a jelvénynek tûje van amivel feltûzhetõ. Nekem az Önök elismerése a tû, ami tartja az életemet. Köszönöm.
(Amikor megkaptam a Magyar Koztarsasagi Erdemrend Tisztikeresztjet.)